A test megnyúlt. Közeli rokonától a domolykótól elsősorban kisebb feje és kevésbé vaskos teste különbözteti meg. A száj kicsi, enyhén alsó állású, a felső állkapocs túlnyúlik az alsón. A szájzug nem éri el a szemen keresztül húzott merőleges vonalat. Az oldalvonal a test közepén van, kissé lefelé ívelő. A farokalatti úszó szegélye homorú. A farokúszó hosszú, mélyen bevágott. Testét viszonylag apró, de vastag pikkelyek fedik, szélükön apró fekete pontocskák vannak. Háta feketés, néha sötétszürkén barnás, vagy sötét olajzöld. Oldalai ezüstösen csillogóak, egyes élőhelyein aranysárgák. A has fehér, néha ezüstös. A hátúszó általában füstszínű, a has- és a farokalatti úszó töve sárgás-vöröses, a többi szürke. Az írisz sárgás, sötét apró pontokkal tarkítva. Patakokban és kisebb folyókban a pisztráng szinttájtól kezdődően egészen a lassú, síkvidéki tájakig megtalálható a növényzetmentes, kavicsos-köves medrű szakaszokon. A fiatalabbak kisebb rajokat alkotnak, az idősebb példányok szoliterekké válnak. Nagyobb állományai a paduc szinttájon alakulnak ki. Ivarérettségét a tejes a harmadik évben, az ikrás egy évvel később éri el. Az ívóhelye egész évi tartózkodási helynek közelében van, tehát nászát nem előzi meg a folyóvízi halakra általában jellemző felfelé vándorlás. Ívásra március-május hónapokban verődik össze kisebb csapatokba és homokra, kavicsra rakja le 1,5-2 mm átmérőjű sárgás színű ikráit. A természetes ívásának megfigyelésekor tapasztalt széles vízhőmérsékleti intervallum (10-24,8 °C) arra enged következtetni, hogy az ívási időszakot nem a víz hőmérséklete határozza meg (Ivaszkiewicz, 1970). Embrionális fejlődésük 16-18 °C-on 14-16 napig tart. A kikelő lárvák 7,5-8 mm hosszúak, kezdetben gyorsan fejlődnek (Maitland és Campbell, 1992). Az ivadék és a kifejlett egyedek táplálékáról hazai adataink nincsenek. Egyes szerzők szerint elég nagy arányban fogyaszt algát és detrituszt (Hellawell, 1974), elfogyasztja a rovarlárvákat, férgeket, repülő rovarokat, de megeszi a korhadó növényi és állati eredetű anyagokat is. A halragadozás nem jellemző a fajra, de felszedegeti más halfajok, elsősorban a paduc ikráit (Gyurkó, 1972).