Teste csaknem orsó alakú, oldalról csak enyhén lapított, kissé megnyúlt, rendkívül áramvonalas. Feje aránylag nagy. Szája csúcsba nyíló, a felső állkapocs a szem hátulsó szegélyéig, vagy azon túl ér. Orra tompa, viszonylag rövid. A szem közepes nagyságú. A szájban az állkapcson, a vomeren, a palatinumon és a basihyalen erős ragadozófogak találhatók. A vomer lemezén és nyelén is vannak fogak. Úszói viszonylag fejlettek, a has- és a mellúszó megnyúlt, a farokúszó enyhén kivágott. A hát és a farokúszó között zsírúszó van. Testét apró és erősen ülő cycloid pikkelyek borítják. A test színe változik a hal nemétől, életkorától és élőhelyétől függően, de befolyásolja a víz hőmérséklete, az aljzat színe, de még az évszak is. Háta leggyakrabban zöldesbarna vagy olajzöld, oldala a has felé sárgászöldbe megy át. Egész testét elszórtan kisebb-nagyobb piros pettyek díszítik. A hátán a pettyek feketék, és akárcsak a pirosakat, fehér gyűrű veszi körül. A hát- és a farokúszón csak elszórtan találhatók apró fekete pontok. A Várvölgyi-patakból leírt Salmo trutta m. ungeri Vásárhelyi, 1940, amelyre a vörös pettyek túlsúlyát vélte alfaji bélyegnek a szerző, csak színváltozatnak tekinthető (Berinkey, 1966; Pintér, 1989). A fiatal egyedek oldalán vékonyan szegélyezett harántsávok, foltok láthatók. Az ivarérett példányok hátán és oldalán lévő fekete és piros szeplők az ívási időszakban acélosan fénylő sárgásfehérek lesznek.
Tipikus élőhelye a hegyvidéki gyors áramlású, hideg, oxigénben gazdag tiszta víz, amelynek hőmérséklete nyáron maximum 15-20 °C, oxigéntartalma pedig 7-9 mg/L. A búvóhelyek számával az adott területen élő pisztrángok mennyisége szorosan összefügg, egy-egy nagyobb áradás során számos élőhely semmisülhet meg, és a kevésbé veszélyeztetett mellékágakból visszatérő egyedek már nem találják meg korábbi életterüket. Az eredeti pisztrángbőség hosszú évek során áll csak vissza. Ivaréretté a tejesek 3-4, az ikrások 4-5 éves korukra válnak. Az ívást megelőzően, gyakran már szeptember hónapban, az ivarérett egyedek a patakok legfelső folyásánál található ívóhelyükre vonulnak, ahol a köves aljzatú szakaszokat csak sekély víz takarja. A páros ívás során az ikrás a víz áramlásával szemben foglal helyet, a tejes valamivel feljebb. Az előzőleg jól megtisztított kavicsgödrökbe rakja le a nőstény 200-1000 darab, 4-5 mm átmérőjű, sárgás színű ikráit. A testtömeg-kilogrammonként észlelt ikraszámra vonatkozó adatok meglehetősen tág, 1500-4200 szem közötti intervallumot fognak át (Cotta, 1956; Decei, 1964; Huet, 1970). Az embrionális fejlődés 80-100 napig tart, a kikelő lárvák 12-14 mm hosszúak, aránytalanul nagy sárga szikzacskójuk 3 hétig, az önálló táplálkozás kezdetéig biztosítja tápanyagszükségletüket. Az ivadék táplálékbázisát a bolharákok, rovarlárvák, puhatestűek és a víz felszínére hulló rovarok képezik.
A nagyobb példányok kifejezetten ragadozó életmódot folytatnak, a leggyakoribb táplálékhalak a fürge cselle, cifra kölönte, kövi csík, és rendszeresen fogyasztják kisebb méretű fajtestvéreiket is (Frank, 1962). A sebes pisztráng a Salmo trutta törzsfaj állandó édesvízi életmódra áttért formája, ezenkívül ismert az anadrom vándorló életmódot folytató tengeri pisztráng, a Salmo trutta m. trutta Linné, 1758, valamint a tavi pisztráng, a Salmo trutta m. lacustris Linné, 1758.