Teste erősen megnyúlt, hát- és hasvonala csaknem egyformán ívelt, oldalról kissé lapított. A fej hosszúkás, alacsony és keskeny. A száj nagy, az ajkak kemények. Az alsó ajak kampószerűen behajló, valamelyest hosszabb, mint az alsó. Bár ragadozó, szájában nincsenek fogak, ellenben garatfogai erősek, kampószerűen hajlottak. Testüket vékony apró cycloid pikkelyek borítják. Az úszók, különösen a páratlanok nagyok, erőteljesek. A hát- és a farokalatti úszó szegélye erősen homorú. A mellúszó hosszú és hegyes. A hátoldala szürkés vagy kékesfekete, az oldala ólomszürke színezetű, a has ezüstfehér. A hát és a farokúszó szürkésfekete, a többi áttetszően színtelen vagy enyhén vörhenyes. Tipikus élőhelye a folyók középső szakasza és a nagyobb állóvizek. A zavaros és szennyezett vizeket kerüli. A lassú sodrású, hinaras helyeken, a vízfelszínhez közeli vízrétegekben található kisebb-nagyobb csapata, különösen ott, ahol legfontosabb táplálékhala, a küsz nagy tömegben fordul elő. Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el. A menyhal és a csuka után az egyik legkorábban ívó halunk. Márciusban hatalmas csapatokban vonul a megszokott ívóhelye felé. A part menti fűzfák gyökereire, vagy a kavicsos, homokos mederre rakja le 1,4-1,5 mm átmérőjű, sárgás, erősen ragadós ikráit. Az embrionális fejlődés 9-12 °C-on 10-15 napig tart, a kikelő lárvák 5-6 mm hosszúak. A szikzacskó 3-4 nap alatt felszívódik, a lárva eleinte kerekesférgekkel, majd plankton-rákokkal táplálkozik. 3-4 hónapos korban lassan rátér a ragadozó életmódra, a kétéves balin már csaknem kizárólag halakkal táplálkozik (Trzebiatowsi és Leszczewicz, 1976). Viszonylag hosszú életű és nagyra növő halfaj.