Nyúlánk, áramvonalas testalkatú. A fej jelentékenyen hosszabb a test magasságánál. Az állkapocscsontokon egy sorban, ritkásan álló, hátrafelé hajló fogak vannak. Vomerje vaskos, lapjának hátsó szélén 4-8 fog található, a nyél fogatlan. Az úszók kicsik, a zsírúszó terjedelmes. Testét közel egyforma nagyságú, apró cycloid pikkelyek borítják. A fejrész pikkelyezetlen, a zsírúszó alapi részét azonban többnyire pikkelyek fedik. A hát színezete zöldesbarna, az oldalak ezüstösen lilás-rózsaszínűek. A fején feketés, kerek pettyek és kisebb pontok láthatók, amelyek egy része félhold alakú. Hasa fehér. Úszói sötétzöldek, sárgás árnyalattal.
Sebes áramlású vizeket kedvelő reofil halfaj. Nagy oxigénigényének megfelelően a folyók felsőbb szakaszain, a kövezések mögött képződő visszaforgókban, a kanyarulatokat követő öblökben, a szigetek és a kavicspadok mögött egyesülő vízfolyásokban tartózkodik (Györe és Csikai, 1994a). Tanyahelyét állandó vízállásnál nem hagyja el, de áradások elől elhúzódik. Negyedik-ötödik életévében válik ivaréretté. Ívási időszakban a tejesek fején és testén a bőr érdessé válik. Az ívás elkülönült párokban, tavasszal, 5-10 °C közötti vízhőmérsékletnél történik a folyók kavicsos mederszakaszain. Az ikrás testtömeg-kilogrammonként kb. 1500-2000 szem, 5-6 mm átmérőjű, narancssárga színű ikrát rak le a kavicsok között elkészített fészekbe. Az ikrák embrionális fejlődéséhez 10 °C-on 23 nap szükséges (Witkowski és Kokurewicz, 1981). A fiatal egyedek planktonszervezetekkel, majd vízirovarokkal és más halfajok lárváival élnek. A kifejlett példányok falánk ragadozók. Táplálékát nem lesből, hanem a balinhoz hasonlóan, vadászva szerzi. Különösen a paduc ivadékát zsákmányolja nagy számban.